Csókolj meg a villamoson

       Đây là một trong những bài hát làm chúng tôi nhớ lại những ngày sống và học tập @ NEI, nó đã gắn liền với những kỷ niệm đầu tiên của chúng tôi thời ấy về anh Quang Việt (VIDI71) và Budapest. Còn Ái Việt thì đã nhắc đến bài hát này bằng comment về bài "Pályaválasztás" liên quan đến "Budapesti villamosok".   
       Payer András hát bài này vào năm 1971. 
                                            Szeretettel barátaimnak                     

 Nghe bài hát ở đây

Melódia - koktél: Szélmalom

   Trong số những ngôi sao nhạc nhẹ của Hungari những năm 70's, Payer András là ca sĩ được ưa chuộng với giọng hát ấm áp và rất thành công với nhiều bài hát của Hung và nước ngoài. Anh cũng cover những bài hát của Szécsi Pál và tôi nhận thấy chất giọng của anh rất thích hợp với những bài này dù cách xử lý bài hát của anh tạo cho bài hát có 1 phong cách khác.
   Szélmalom là bài hát Payer András cover từ bài "The Windmills of Your Mind" cùng với Körmendi együttes és a MRTV Szimfonikus Zenekara (1972).
                                                         Szeretettel Barátaimnak

Nghe bài hát ở đây
Dalszöveg
Nézd!
Mint egy kerék, ami forog,
Szinte soha meg nem áll,
Így az ember tipeg-topog,
Örök útvesztőben jár.
Mint a mámor, ami kerget,
Ami űz és visszatart,

Mint az óra, mit a percek

Szédült karneválja hajt.

Látod, mindig egymást váltva

Jön az árnyék meg a fény,

Míg a világ körbe-körbe

Forog fáradt tengelyén,

Vihartépte szárnyakon,

Mint egy régi szélmalom...

Mint egy barlang, mit az eső

Ezer kristálycseppje vájt,

Mint egy sebhely, mint egy rossz szó,

Ami tegnap még úgy fájt,

Mint egy furcsa, keser-édes,

Félig elfelejtett íz,

Mint egy kavics, ami csobban,

S aztán fodrot vet a víz.

Látod, mindig egymást váltva

Jön az árnyék meg a fény,

Míg a világ körbe-körbe

Forog fáradt tengelyén,

S áttör legszebb álmodon,

Mint egy régi szélmalom...

Szobád mélyén néhány fénykép,

Néhány csendbe süppedt szó,

Épp így őrzi nyári fényét,

Nyári titkait a tó.

Mint egy színpad, mint egy díszlet,

Mint egy régi-régi dal,

Mint egy gyermek, akit visznek,

Hogyha menni nem akar.

Mint egy labda, ami repult,

Szállt a játszótéren át,

Mint a könnyek, miket sírnak

Kint a lombjuk vesztett fák,

Mint az álmok, miket sorban

Megöl, elhervaszt a tél.
Mint egy lábnyom kint a porban,

Amit elsöpört a szél,

S mint egy kerék, ami forog,

Szinte soha meg nem áll,

Így az ember tipeg-topog,

Örök útvesztőben jár!

Ezen elgondolkodom

És a szívem fáj nagyon,

Mint egy fáradt szélmalom...