Magyarország világörökségi helyszínei (7)

Fertő / Neusiedlersee kultúrtáj (2001)

A Fertő-tavat az UNESCO 1979-ben egyedi természeti értékei miatt bioszféra rezervátummá nyilvánította, hiszen Európa nemzetközi jelentőségű vadvize és a kontinens legnagyobb sósvizű tava, az eurázsiai sztyeppe tavak legnyugatibb képviselője. A Világörökség Bizottság mindazonáltal - Magyarország és Ausztria példamutató együttműködésben és közös irányelvek szerinti előterjesztése alapján - a Fertő-tavat / Neusiedlerseet az azt övező településekkel együtt 2001-ben mint kultúrtájat vette fel a Világörökségi Listára. Vitathatatlan: a tó környéke 8000 év óta különböző kultúrák találkozópontja, melyen az emberi tevékenység és a földrajzi környezet evolúciós szimbiózisának eredményeként egy egyedi kulturális tájegység alakult ki. A vidéknek a természeti értékek mellett figyelemre méltó a népi építészete, több jelentős 18-19. századi kastélya pedig jelentős kulturális látnivalót jelent. A tó háromnegyede Ausztriában fekszik, a régiót azonban mégis olyan természeti egységnek tekinthetjük, amelyre nincs nagy hatással a földrajzi megosztottság.

A Fertő nádasa és a balfi dombok

A világörökségi felterjesztésben magyar oldalról a Fertő-Hanság Nemzeti Park Fertő-tavi részének teljes területe, valamint Fertőboz, Fertőrákos településközpont műemléki jelentőségű része és kőfejtője, a fertődi Esterházy-, a nagycenki Széchenyi-kastély és környezetük szerepelt (az ütközőzónához tartozó települések: Balf, Nagycenk, Hidegség, Fertőhomok, Hegykő, Fertőszéplak, Sarród, Fertőújlak). Az osztrák fél a Neusiedlersee Seewinkel Nationalpark vizes élőhelyeinek területét és a műemléki védelem alatt álló Rust szabad város belvárosát terjesztette fel.

Fertő–Hanság Nemzeti Park 

A kócsagvár

A Fertő-tó / Neusiedlersee terület geológiai és geomorfológiai érdekességek egyedülálló változatosságát tárja elénk. Számos részre osztják a klimatikus határok, így a viszonylag kicsiny területen belül rendkívüli módon változatos állat- és növényvilág létezik: kontinentális alföldi sztyeppei tó, szub-mediterrán dombok és szub-alpin hegyek, értékes szikes puszták, valamint előfordulnak magashegységek is.

A klimatikus feltételek mellett a talaj és a víz magas sótartalma járul hozzá a mintegy 20 ezer éves Fertő-tó / Neusiedlersee és a környező tájegység biológiai sokféleségéhez. A sósvízi élőhelyeket egész Európában a tenger közelében lehet megtalálni, míg kontinentális sósvizek csak Európa keleti részén és a Kárpát-medencében fordulnak elő. A tó nagyon sekély: a vízmélység ugyan állandóan változik, de az átlag az egy métert sem éri el és a legmélyebb részeken sem haladja meg a 180 cm-t. Emiatt nagyméretű a vízszintingadozás, sőt, már az is előfordult, hogy a tó kiszáradt (legutóbb 1865-1871 között). A Fertő-vidék sajátossága továbbá a sűrű náddal borított nagy felszín, a kb. 80 sós mocsárfolt és a dombvidéki szőlők, ugyanis a területet hosszú időre visszatekintő bortermelési hagyományok jellemzik.

A régészeti feltárások az i.e. VI. évezredig tudták visszakövetni a térség történetét: településmaradványok, a korai újkőkorszak embereinek nagy kiterjedésű, állandó falvai váltak ismertté. A terület későbbi lakói a kelták, majd a rómaiak voltak. 1900-ban a Fertő tó déli vidékén egy Marcus Aurelius (161-180) idejéből származó gyógyfürdő maradványaira és egy rómaiak által használt forrásra leltek, Fertőrákoson pedig két római villa romjait tárták fel.

A középkor folyamán városok és falvak hálózata alakult ki, ide értve az osztrák oldalon például Rust, Purpach, Mörbisch am See és Breitenbrunn településeket, magyar oldalon Fertőrákost, Balfot, Hidegséget, Fertőbozt és Hegykövet. A táj impresszív természeti változásai a helyi lakosok képzeletében ma is mondák, mesék és legendák formájában gazdagítják a terület kulturális örökségét.

A pestisoszlop Hegykőn

A fertőszéplaki kálvária

A tó körüli települések főutcáján ma is dominál a XVIII. század építészeti öröksége. Ekkor épült a fertődi Esterházy és a nagycenki Széchenyi Kastély is, melyek különleges értéket képviselnek e kulturális tájegységben.

A nagycenki kastély

A Fertő-tó / Neusiedlersee régió jelenlegi formájában tehát egy folyamatos és dinamikus fejlődés eredménye, mely szemléletes példája annak, hogy a különböző emberi kultúrák hogyan tudták lakótereiket ezzel a különleges és változatos természeti környezettel szimbiózisban kialakítani. Ez a természeti és földrajzi feltételek mellett a föld használatának, valamint az állattenyésztésnek és a szőlő kultúrának az eredménye.

Fertőbozi autóbusz-megálló

Fertőszéplak a kálváriáról nézve

A múzeumvasút végállomása Nagycenken

Magyar szürkemarhák legelnek Sarród határában

A világörökség magyar oldalához tartozik:

• Fertő–Hanság Nemzeti Park fertő-táji teljes területe,
• a következő part menti települések: Fertőrákos – Sopronból Balf – Fertőboz -Nagycenk – Hidegség – Fertőhomok – Hegykő – Fertőszéplak – Fertőd (az Eszterházy park teljes területével) – Sarród – Fertőújlak.

A világörökség osztrák oldalához tartozik:

• a Fertőzug (Seewinkel)
• a következő tóparti települések: Ruszt (Rust) – Fertőmeggyes (Mörbisch) – Oka (Ausztria) (Oggau) – Fertőfehéregyháza(Donnerskirchen) – Feketeváros (Purbach) – Fertőszéleskút (Breitenbrunn) – Sásony (Winden am See) – Nyulas (Jois) – Nezsider(Neusiedl am See) – Védeny (Weiden am See) – Pátfalu (Podersdorf) – Ilmic (Illmitz) – Mosonbánfalva (Apetlon).

Unesco.hu, Wikipedia