Történet egy étteremből

 

"Egy fiatal nő tért be az étterembe. 

Ebédidőben érkezett, majdnem tele volt minden helyiség. 

A pincér hellyel kínálta, majd hozta az étlapot. 

Miután a hölgy kiválasztotta, hogy mit fog enni, az embereket figyelve várakozott. 

Ahelyett, hogy a mobiltelefonjába merült volna, ahogyan a legtöbben tették, 

ő inkább érdeklődve nézelődött.

Ahogy a szemei az étterem vendégeiről az ablakon keresztül 

az utcára tévedtek, egy hajléktalan férfit pillantott meg. 

Sovány, ötvenes éveinek végén járó, beesett arcú ember volt, 

akiről látszott, hogy borzasztóan nehezen éli meg, hogy az utcán kell élnie.

A nő egy darabig figyelte, ahogy a férfi sóvárgó szemekkel nézi az 

előtte elhaladó embereket, és reménykedve keresi a tekintetüket, 

de mindhiába. 

Senki nem foglalkozott vele. 

Túl szerény volt ahhoz, hogy bármit is kérjen magának, 

de látszott, hogy nagy szüksége lenne segítségre.

Időközben megérkezett a hölgy ebédje. 

Frissen sült, puha hús és vegyes köret – mindig minőségi 

ételt választott, erre odafigyelt. 

Megköszönte a pincérnek, majd gondolkodás nélkül felállt, 

megfogta a tányérját és az evőeszközöket, majd az étteremből kisétálva 

átnyújtotta azokat az éhező férfinak.

A hajléktalan férfi hirtelen nem is tudta, hogy mit kezdjen 

a semmiből érkező jó cselekedettel. 

Felcsillant a szeme, elrebegett egy köszönömöt, majd lesütött szemmel enni kezdett. 

Minden falatot kiélvezett; élete talán legszebb lakomája volt ez.

Miután végzett az ebéddel, a hölgy visszavitte a tányért és az evőeszközöket 

az asztalára, majd a számlát kérte. 

Az üzletvezető, aki végignézte az iménti esetet, 

a pincér fülébe súgott valamit, majd sarkon fordult és ment tovább a dolgára.

Amikor a pincér megérkezett, a hölgy megnézte a számlát, amin ez állt:

„Az emberi jóság ingyenes.

Köszönjük, hogy nálunk járt.”

----------

"A young woman entered the restaurant.

Arrived at lunchtime, almost every room was full.

The waiter offered a place and then brought the menu.

After the lady chose what she was going to eat, she was waiting watching people.

Instead of going into her cell phone like most of them did,

he was more interested in looking.

The way her eyes of restaurant guests through the window

they lost on the street, they caught a homeless man.

He was a skinny man, in his late fifties, with a down-faced face,

from whom it seemed to have a terrible time living, that he has to live on the streets.

The woman watched for a while as the man looked at it with longing eyes

people who pass before him, and seek their attention with hope,

but whatever .

No one cared about it.

He was too humble to ask for anything,

but it seemed like he needed help badly.

The lady's lunch arrived in the meantime.

Freshly baked, soft meat and mixed wings - always quality

she chose food, pay attention to this.

He thanked the waiter and then stood up without thinking,

grabbed her plate and cutlery then walked out of the restaurant

she fed them to the hungry man.

The homeless man suddenly didn't know what to do

with good deed that comes from nothing.

His eyes glanced, shook a thank you, then started eating with a blurry eye.

He enjoyed every bite; this was perhaps the best feast of his life.

After she was done with lunch the lady brought back the plates and cutlery

on his table and then asked for the bill.

The business manager who watched the prayer case,

the waiter whispered something in his ear, then turned a corner and went on to his job.

When the waiter arrived, the lady looked at the bill that said:

"Human kindness is free.

Thank you for visiting us. "

(copy from net)