Pillangóhatásnak nevezik azt az elméletet, ami a legközérthetőbb, bár túlzó és pontatlan példa szerint azt a folyamatsort takarja, amikor egy látszólag apróságból, például az örvényekből, amit egy pillangó szárnycsapásai keltenek, olyan nagy dolgok kerekednek, mint egy tornádó. Vagy mondjuk mikor kitör egy vulkán a Holland Antillákon, és egy év múlva eltűnik egy évszak. Ez utóbbi már nem olyan nagy túlzás, pontosan 200 éve kezdődött az az eseménysor, ami miatt 1816 lett az év, amikor nem volt nyár.
1815. április 5-én a Tambora vulkán hatalmas robbanással tört ki több évszázadnyi nyugalom után. A robbanást még egy 1400 kilométerrel odébb is hallották az emberek, de ekkor még nem is lehetett sejteni, hogy a kitörésnek korántsincs vége. Öt napon át hullott a vulkanikus hamu a környéken, a kísérő hangokat a 2600 kilométerrel odébb fekvő Szumátrán puskaropogásnak hitték az emberek. Aztán április tizedikén megtörtént a kitörés, amit az írott történelem legnagyobbjaként szoktak emlegetni.
Hetes, vagy szuperkolosszális
Helyi idő szerint nagyjából este hét körül a Tambora tulajdonképpen felrobbant, a hegy folyékony tűzzé változott. 20 centiméteres izzó szikladarabok záporoztak a környéken, este tízkor pedig már a hamu hullott, de olyan vastagon, hogy a súlya alatt házak omlottak össze több száz kilométerrel odébb is.
Az eredetileg 4300
méter magas hegycsúcs a kitörés után 2851 méteres maradt. 140 milliárd
tonna, vagy 160 köbkilométernyi anyag mozdult meg, vagyis lett hegyből
nem hegy.
A tengerre visszahulló hamu kilométer hosszú szigeteket hozott létre, a hajók mozdulni sem tudtak a megváltozott halmazállapotú közegben. A vulkánkitörési index nyolcas skáláján hetes minősítést, vagyis szuperkolosszális besorolást kapó kitöréskor keletkezett hatalmas hamufelhő nemcsak 43 kilométeres magasságba emelkedett fel, de a légáramlatokba kerülő apró részecskék szinte a teljes északi féltekét beborították.
Pont ez, vagyis a napsütés egy részét visszatükröző koromfelhő volt az, ami miatt nem is feltétlenül arra a hatvanezer halottra emlékezünk a Tambora kitörése kapcsán, akik közvetlenül a vulkán felrobbanásakor, az ekkor keletkező cunamiban, vagy az események után következő rövid időn belül haltak meg.
A vulkánból felszálló takaró miatt a világ átlaghőmérséklete 0,4-0,7 Celsius-fokkal csökkent,
Québecben például 30 centis hó volt június második hetében.
A klímaváltozás az élet minden területét összezavarta. Az olyan közvetlen hatások mellett, mint az USA-ban és Európa több pontján is pusztító éhínség mellett tífuszjárvány kezdődött Délkelet-Európában, illetve a mediterrán területek egy részén. A zavar megakasztotta az esős évszakot Indiában, összesen három aratás maradt ki, az éhínség miatt kolerajárvány tört ki a Gangesz mentén, de a betegség Moszkváig is eljutott. Kínában a rizsföldek, erdők, de még a vízi bivalyok is elpusztultak a szokatlan hidegben, az esős időszak megkavarodása miatt hatalmas árvizek söpörtek végig a Jangce vidékén.
Nem volt egyértelmű
A kutatók azonban csak jóval később kezdték el összekötni az okot az okozattal. A Tambora kitöréséről a híradástechnikai eszközök szinte teljes hiánya miatt az európai ember eleve csak hónapokkal később szerzett tudomást. Egyes szakértők szerint ráadásul nemcsak ez az egy, amúgy valóban kivételesen óriási vulkánkitörés volt minden gond okozója. 1812 és 1814 között még négy másik komolyabb vulkánkitörés is volt, a Nap aktivitása is szokatlanul alacsony stádiumban volt, ráadásul Európa a napóleoni háborúk miatt amúgy is komoly élelmezési és közegészségügyi gondokkal küszködött.Az 1815-ös események miatt kialakuló anomáliák, miatt a termés nagy része vagy meg sem termett, vagy hasznavehetetlen volt, az árak pedig a magasba szöktek. Egyes számítások szerint Európában 1816-ban kétszázezren haltak éhen, de a megáradó folyók, a járványok és a különböző erőszakos események (mindennapos volt például a magtárak körüli forrongás, Svájcban statáriumot vezettek be) miatt is nagyon sokan pusztultak bele az időjárás-változásba.
Ugyanakkor számos, ma már pozitívnak mondható változást is elindított az amúgy tragikus eseménysor. A kerékpár kialakulása például erre az időszakra tehető, egy német feltaláló ekkoriban állt elő egy olyan eszközzel, ami képes volt helyettesíteni az akkor közlekedési eszközként egyeduralkodó lovat, aminek egyszerűen nem jutott elég abrak a mezőgazdaság összeomlása miatt. Karl Drais nevéhez két találmány is kötődik, ő (és persze néhány társa) alkotta meg az emberi erővel működő sínhajtányt, és ők dolgozták ki az első, lábbal hajtott kerékpárt is, ami pár év múlva hihetetlen sebességgel kezdett terjedni a világban.
A művészeket is megihlette
A furcsa időjárási körülmények a művészet egyes ágaira is komoly hatással voltak. A modern kor embere pontosan tudja, hogy a legszebb, tűzben égő naplementéket a városi szmog rajzolja az égre, de 1816-ban még nagyon csodálkoztak az emberek, hogy mitől változtak meg ennyire a szürkület és a hajnal színei. Számtalan, az akkori körülményeket bámulatosan pontosan ábrázoló festmény született, legtöbbször J.M.W. Turner 1828-as festményét idézik, ami pontosan ugyanazt a sárgával túltelített árnyalatú eget mutatja, amit 1992-ben, Hongkongban láthattak az emberek, a Pinatubo kitörésekor a levegőbe került hamu és por miatt.
Természetesen egy ilyen szintű eseményt az irodalom is megörökített. Közvetlen, a kitörést leíró beszámolóból nem sok van, hiszen egy ilyen eseményt nem sokan élnek túl azok közül, akik a saját szemükkel látták, ahogy felrobban egy 4200 méteres hegy.
Azonban a borús időjárás, illetve az emiatt felerősödő zárkózottság és elszigeteltség következtében született Mary Shelley Frankensteinje, illetve George Gordon Byron ekkor írta több olyan művét is, aminek alapeleme volt a reményvesztettség. Legjobban talán a Sötétség című vers néhány, Tótfalusi István által lefordított sora írja le az akkori hangulatot:
Reggel jött, ment, jött – s nem hozott napot,Kolbert András (Index)
S az emberek feledtek szenvedélyt
A puszta rettenetben, és szivük
Önző fényt kérő imává fagyott:
Őrtüzek körül éltek, és a trónt,
Felkent királyok várát, házukat
És minden élő minden lakhelyét
Felgyújtották; sok nagy város kihamvadt
S mindenki égő otthona köré gyúlt,
Hogy egymás arcát utóljára lássák.
No comments:
Post a Comment