Negyven éve zárult le a vietnami háború Saigon elfoglalásával. Akkor már az USA két éve kivonult a harcokból, de diplomatáinak, tanácsadóinak és szövetségeseinek ezreit még ki kellett menekítenie a lélekben összeomlott Dél-Vietnám fővárosából. Utolsóként az újságírók távoztak, akik még megörökítették a kommunizmus előtti napokat.
Persze a térség többi államához képest relatíve puha rezsimet berendező Nguyễn Văn Thiệu elnök is számított a támadásra. Az volt a terv, hogy védhető pontokra vonják vissza a határ mellől a csapatokat. Csakhogy ezt a tervet persze nem kötötték a civil lakosság orrára. Ezért amikor az emberek látták, hogy a katonák veszik a sátorfájukat, akkor óriási pánik tört ki, az utakat és hidakat, a gázlókat és a csomópontokat menekülők lepték el - megbénítva a gyülekezőpontokra tartó katonai egységeket. (Fotó: Jean-Claude Labbe / Europress / Getty)
Déli katonák vigyáznak bekötött szemű foglyaikra. A felszerelésen is
látszik, hogy a kor legkorszerűbb amerikai fegyvereit kapták meg,
emellett páncélosokban és légierőben is nagy fölényben voltak - elvileg.
Azonban az amerikai légitámogatás 1973-as megszüntetése, illetve az
országnak folyósított hadisegély 1974-es radikális lefaragása
összeroppantotta a déli hadsereg morálját. (Fotó: Dirck Halstead / Europress / Getty)
Amerikai újságírók tartanak egy kiürítési pont felé. Az Egyesült Államok
1975 márciusára jött rá, hogy ezt a háborút megnyerték az északiak.
Ekkor kezdték evakuálni a több ezres amerikai kolóniát. A kezdetben
kényelmes költözködés az utolsó napokra őrült versenyfutássá vált. (Fotó: Herve Gloaguen / Europress / Getty)
A legnagyobb problémát az amerikai alkalmazásban álló, vagy az
amerikaiakkal jó viszonyt ápoló helyiek jelentették, akik nem sok jóra
számíthattak a Vietkongoktól. ők ezres sorokban álltak a követség kapuja
előtt, hátha megkapják a beutazási engedélyt. (Fotó: Herve Gloaguen / Europress / Getty)
A két vietnami nő talán a háború utolsó áldozatait gyászolja. Az akkor
már csaknem 20 éve zajló harcok pontos veszteségeiről csak becslések
vannak - ezek legtöbbje egymillió körülre teszi a halálos áldozatok
számát. De egy háború szenvedéseit sosem szabad csak halottakban mérni: a
napalm füstje vagy a millió hordónyi lombirtó ugyanolyan biztosan, csak
lassabban ölt, mint az M-16-os karabély. (Fotó: AFP)
Az 1973-as csapatkivonások ellenére az amerikai 7. flotta egységei ott
cirkáltak a partok közelében. Ezt a helyiek is tudták, és valóságos
flottillákban próbáltak meg menedékért folyamodni a tanácstalanul a
fejüket vakaró tengerészeknél. (Fotó: Dirck Halstead / Europress / Getty)
1975-ben az USA mintegy 130 ezer vietnamit mentett meg a kivégzések vagy
büntetőtáborok elől. Ezek a "csónakos emberek" egy hadihajó fedélzetén
pihennek meg. (Fotó: Dirck Halstead / Europress / Getty)
Nem csak a Diệm-kormányzat tagjaira, de a bürokratákra, sőt, a túlzottan
polgárosodott családokra is átnevelőtáborok vagy munkatáborok vártak.
1985-ig mintegy 100 ezer embert ki is végeztek. Nem csoda, hogy ezek a
helyiek lóhalálában futnak a menekülést jelentő helikopterhez. (Fotó: Dirck Halstead / Europress / Getty)
Az amerikai kolónia tagjait eleinte még a Tan Son Nhut repülőtérről
kényelmesen el tudták szállítani. Április 29-én azonban az északiak
tüzérsége elkezdte lőni a kifutópályát, az egyik C-130-ast találat érte.
Így már csak helikopterekkel tudták menekíteni az embereket - akiknek
így minden ingóságukat hátra kellett hagyniuk. A helyi mértékkel
elképesztő luxussal felszerelt amerikai lakásokra azonnal rá is martak a
szomszédok, a televíziótól a csaptelepig mindent széthordtak. (Fotó: Herve Gloaguen / Europress / Getty)
Bár Dél-Vitenam hadserege papíron a világ egyik legerősebb hadseregének
számított, a támogatások csökkentése megtörte a harci szellemet. (Fotó: Francoise De Mulder / Europress / Getty)
A városban eluralkodó káoszt jelezte, hogy az evakuációs konvojokat
mindenre elszánt vietnamiak üldözték, hátha sikerül velük együtt
elmenekülniük. Mások ostrom alá vették az amerikai követséget – ami az
1968-as Tet-offenzíva alatti gerillatámadás után épült, és a ma már
minden világvárosban megszokott követség-erődök prototípusának
számított. Talán nem igaz, de jellemző az a történet, miszerint hogy egy
anya átdobta kisgyerekét a követség szögesdróttal erősített kerítésén,
hogy legalább ő szabadon nőhessen fel. (Fotó: Herve Gloaguen / Europress / Getty)
Henry Kissinger, aki nemzetbiztonsági tanácsadóként öt év kemény
tárgyalást követően az észak vietnami politbüró tagjával, Lê Đức Thọ-val
közösen tető alá hozta a Párizsi egyezményt, ami garantálta az amerikai
csapatok kivonását, a békés és fokozatos újraegyesítést. A két
politikus szépen meg is kapta a Nobel-békedíjat, ami a közel-keleti
békét megalapozó Arafat-Peresz-Rabin hármasig a döntőbizottság
legnevetségesebb döntésének számított. A két állam között ugyanis egy
percre nem álltak le a harcok, Észak-Vietnam pedig a Dél elleni
hadjáratra készült. (Fotó: Gene Forte / AFP)
Egy követséget védő tengerészgyalogos puskát szegez egy vietnaminak, aki elszánta magát, hogy vagy meghal, vagy amerikai lesz. (Fotó: Europress / Getty)
Az arckifejezés csalóka: a család nem egy Mekong folyóra tervezett gát
építésére tartó vonatban, hanem a tengerészgyalogság egyik tenger felett
szálló mentőhelikopterén ül. Ott pedig már abszolút biztonságban
érezhették magukat: 7. flotta tengeri fölénye akkora volt, hogy az
unatkozó tengerészek az egységet elnevezték Tonkin Öböl Yacht Club-nak. (Fotó: Dirck Halstead / Europress / Getty)
A CIA helyi irodájának tetején hosszú sorban várták a vietnámi
politikusok, ügynökök kollaboránsok, hogy feljuthassanak egy
helikopterre, ami a partok közelében cirkáló hajókra menekíti
őket. A nagy kapkodásban dilettáns diplomáciai testület rengeteg titkos
iratot elmulasztott megsemmisíteni, ezzel sok ki nem menekített
Amerikához lojális vietnami és helyi CIA-ügynök vesztét okozva. (Fotó: Hugh Van Es / UPI/Northfoto)
Graham Martin távozó nagykövet a USS Blue Ridge parancsnoki hajón
tájékoztatja az evakuáció fejleményeiről a sajtó képviselőit. 1975
április 30-át követően az Egyesült Államoknak 20 évig nem volt
nagykövetsége Vietnamban, akkor Hanoiban nyitott meg az új képviselet. (Fotó: Dirck Halstead / Europress / Getty)
Pár nappal Saigon eleste előtt még 30 ezer katona védte a fővárost, de
az ekkor már négyszeres túlerőben lévő északi hadsereg harckocsikkal és
vietkongokkal az élen akadálytalanul nyomult be a városba, ahol még arra
is bőven volt idejük, hogy ledöntsék a rezsim műalkotásait - mint
például ezt a sztálinista hangulatú szobrot. (Fotó: Francoise De Mulder / Europress / Getty)
Az amerikai és dél-vietnami légierő két nap alatt 7000 embert menekített
ki a város különböző pontjairól. A helikopterek olyan ütemben
dolgoztak, hogy miután kitették az embereket a 7. Flotta valamelyik
hajójára, gyakran a tengerbe lökték a gépeket, hogy legyen hely a
következő beérkező transzport számára. (Fotó: Dirck Halstead / Europress / Getty)
Az 1969-es megalakulása óta a Thiệu-rezsim illegális ellenzékeként
tevékenykedő Ideiglenes Köztársasági Kormány emberei elfoglalják a
városházát. Április 30-tól a Vietkongot és más ellenzéki szervezeteket
is képviselő kormány irányította Dél-Vietnamot, majd 1976 július 2-án ők
mndták ki az egyesülést Északkal. Saigon is ezen a napon kapott új
nevet: Ho Si Minh-város . (Fotó: Herve Gloaguen / Europress / Getty)
Az északi pártvezetés május 19-ét tűzte ki a Vietnami Néphadsereg elé
Saigon bevételének határidejéül: erre a napra esett ugyanis Ho Si Minh
születésének 85. évfordulója. (Fotó: - / AFP)
A Vietkong az unortodox logisztika nagymestere volt, C-130-asok és
UH-1-esek helyett elsősorban robogókra és biciklikre alapozta a
hadtápját. Még a háború alatt egy szenátusi meghallgatáson egy vietnami
körülményeket jól ismerő újságíró ki is fakadt: "Komolyan úgy gondolom,
hogy biciklik nélkül összeomlana a vietnami hadsereg!", mire az egyik
szenátor halálkomolyan rávágta: "Akkor miért a hidakra koncentrálunk a
biciklik helyett? Tud erről a Pentagon?" (Fotó: Herve Gloaguen / Europress / Getty)
Nem nehéz kitalálni azt az élethelyzetet, amiben a fotó készült: északi
katonák próbálgatják, hogy esik az ülés az április 21-én lemondott Thiệu
elnök palotájának kanapéján. (Fotó: Herve Gloaguen / Europress / Getty)
Amióta az ember háborúkat vív, és nyer meg, a lezárás szimbolikus eleme a
legyőzött ellenfél fegyvereinek kiállítása. Itt a déli Cần Thơ
tartományban mutogatják a mérsékelt érdeklődést tanúsító helyieknek a
déliek amerikai gyártású kézifegyvereit. (Fotó: AFP)
Észak győzelme nem csak a tervgazdaságot hozta el, hanem a kommunista
erkölcsöt is. Az északi puritanizmus szellemében ennek a fiatal saigoni
férfinek meg kell szabadulnia nyugatosan divatos hajtincseitől. (Fotó: Jean-Claude Labbe / Europress / Getty)
Új rezsim - új színek: Saigon kínai negyede ismerkedik a Vietnami Szocialista Köztársaság szimbólumaival. (Fotó: Herve Gloaguen / Europress / Getty)
Szémann Tamás (Szerkesztő) Tóth Gergely, Index.
No comments:
Post a Comment