A szívalak és a szív mint a szeretet, szerelem metaforája a középkor
végén alakult ki. Valószínűleg már 13-14-i előzményekkel is bír a
szimbólum, de a szerelmet a 15. századtól teljesíti meg, és a 16-ik
században terjedt el széles körben. A 14. század előtt is ismert volt az
alakzat, azonban ekkor még bokrok, fák ábrázolására használták,
valószínűleg a fügefa alakjából kiindulva, a középkori ikonográfiában
pedig a borostyán és a tavirózsa leveleit jelentette.
Az első ismert, szerelemhez kötődő említés az 1250-es évekből származik, a francia
Roman de la poire miniatúráról,
ahol egy térdelő szerető a szívét ajánlja egy lánynak. A szív ezen egy
felfordított fenyődobozra hasonlít, a középkori anatómiai ismereteknek
megfelelően. Az ábrázolás iránya a 14. században fordult meg. A
ma is ismert, csipkézett szimbólum a 14. században jelent meg a
miniatúrákon és szövegek díszítésén. A vörös szín már a 15. század végén
megjelent a kártyajátékokon.
Több elmélet van arról,
honnan származik a szerelem és a geometriai forma összekapcsolása. Az
1960-as években többen kutatták a témát, teljesen biztos magyarázat
azonban nem született. A legelterjedtebb elméletek szerint a
* formája eredetileg
- a silphium nevű növény magjára,
- a női fenékre,
- a szeméremdombra,
- krokodilszívre
- vagy széthúzott szeméremajakra utal.
De hitelt érdemlő bizonyítást egyik sem
nyert, illetve könnyen elképzelhető az is, hogy a világ több táján is
kialakult a szívalak, más eredettel. Annyi biztos, hogy az igazi emberi
szív a megtévesztő megnevezés ellenére nem tökéletesen szív alakú, bár
hasonlít rá. Mérete a testtömeggel arányos, átlagosan négy grammal
nagyobb minden kilóval, a szerv a férfiaknál átlagban 300 grammos, a
nőknél valamivel kisebb.
(Index - Laza Bálint)
No comments:
Post a Comment