Galéria: A Mátyás-templom renoválása
Fotó: Bődey János / Index
A Mátyás-templom, vagyis hivatalos nevén
a Budavári Nagyboldogasszony-templom a mai képét a XIX. század végén
nyerte el. Schulek Frigyes kora szecessziós remekművét biztos, hogy a
top 100 leginkább szerethető magyar épület közé választaná mind az
építész-, mind a laikus közönség. Schulek mellett a belső
díszítőmunkákon többek között olyan nagyágyúk is dolgoztak, mint Lotz
Károly és Székely Bertalan, oltárképeket pedig Zichy Mihály is festett
benne.
A XX. század közepén Budapest ostroma azonban alaposan betett a templomnak is. A tető kiégett, és a boltozatok is súlyosan sérültek.
Sajnos ezen nincs nagyon miért csodálkozni, hisz az egyik legkeményebb csatát épp itt, fent a Várban vívták.
Ráadásul az altemplomban
A második világháborút követően, a budapesti romeltakarítással egyidejűleg kezdődött meg a templom restaurálása. A teljes helyreállítás azonban több évtizedig is eltartott. Az orgonát csak 1984-ben üzemelték be újra. Update: úgy tűnik mégsem, mert az alábbi olvasói levelet kaptam:
„1966-tól volt minden pénteken este orgonahangverseny a Mátyás-templomban az Országos Filharmónia rendezésében, az eredeti, Rieger-féle nagyorgonán. Magam is, a konzervatórium növendékeként, évente koncerteztem rajta a 70-es években. Sőt, az igazsághoz tartozik, hogy az orgona sérülés nélkül vészelte át a háborút, csupán a rendszeres karbantartás hiánya miatt olyan rossz állapotú volt az elektromos szerkezete, hogy nagyon nehéz volt rajta játszani, és állandó javításra szorult. Ezt az orgonát bontották le gyökeresen 1982-ben, és épített a csehországi Rieger-cég egy újat. Barátsággal: Varnus Xavér.”
Majd eltelt több mint harminc év, és újra eljött a restaurátorok ideje. A gazdagon díszített templom belsejének egyes részei ismét éretté váltak a felújításra. Sőt, kisebb-nagyobb részeit folyamatosan restaurálják. Például cementlapok helyett kerámiaburkolatot már 2011-ben kapott.
Arról nem is beszélve, hogy már a múlt század harmincas éveire terveztek egy teljes körű restaurálást, amit megakasztott a második világháború.
A jelenlegi restauráláskor pedig kiderült, hogy távolról sem volt túlzottan szakszerű a korábban elvégzett.
A templom bejárásakor kísérőm Szakál Ivett, a kivitelezést végző Laterex Építő Zrt. projektmenedzsere. Szakál elmondta, hogy az oltárokat tavaly év végén, egészen pontosan december 10-én kezdték restaurálni.
Elég szűkös határidővel és megszakításokkal kellett dolgozniuk, mert az épületben – a vallási és a turisztikai szempontok apropóján – karácsonykor nem lehetett állványozni, húsvétig pedig be kellett fejezni a munkát.
Az oltár helyreállítása Ludányi Gábor kőszobrász-restaurátor műve, míg a felújított csillár restaurálását Kovács László iparművész végezte.
Az ötvenes években a – finoman fogalmazva: nem teljesen hozzáértő – szakemberek szinte mindent sárgára festettek le. Többek között az ilyen gányolásokat kellett visszaállítani az eredeti színeknek megfelelően.
A sok-sok aranyozás is vulgáris túlkapás volt az ötvenes évekbeli restaurátorok részéről. A restaurált oltárnál az eredeti, barnásszürke színt kellett helyreállítani. A fellelhető tervekből pontosan nem lehetett rekonstruálni a meglévő állapotot, hisz azt nem lehetett tudni, hogy mi valósult meg a terveknek megfelelően, és mit rögtönöztek még anno, Schulekék idejében.
Régi fekete-fehér képek alapján sikerült rekonstruálni, ha valami nem teljesen úgy került kivitelezésre, mint ahogyan a tervekben szerepelt. Persze a fotó csak egy iránymutatás. A tényleges állapotot a restaurátorok a rétegek feltárása során állapítják meg.
Paradox módon olyan is előfordult, hogy a korabeli
Például az egyik oszlopnak csak a főoltárhoz közelebbi részéről tüntették el teljes egészében az eredeti festékréteget, míg a többi felületen csak úgy tessék-lássék módra. Így a restaurátorok szerencsére feltárhatták az eredeti állapotot.
De nem csak a színek belövésével kellett foglalatoskodni. Az egyik bárányszobornak a fél feneke hiányzott, amit a restaurátorok állították helyre. És még csak nem is ez a felújítás legnagyobb báránysztorija!
Sajnos ezen nincs nagyon miért csodálkozni, hisz az egyik legkeményebb csatát épp itt, fent a Várban vívták.
Ráadásul az altemplomban
a németek tábori konyhát, míg a templomban az oroszok istállót rendeztek be.
A második világháborút követően, a budapesti romeltakarítással egyidejűleg kezdődött meg a templom restaurálása. A teljes helyreállítás azonban több évtizedig is eltartott. Az orgonát csak 1984-ben üzemelték be újra. Update: úgy tűnik mégsem, mert az alábbi olvasói levelet kaptam:
„1966-tól volt minden pénteken este orgonahangverseny a Mátyás-templomban az Országos Filharmónia rendezésében, az eredeti, Rieger-féle nagyorgonán. Magam is, a konzervatórium növendékeként, évente koncerteztem rajta a 70-es években. Sőt, az igazsághoz tartozik, hogy az orgona sérülés nélkül vészelte át a háborút, csupán a rendszeres karbantartás hiánya miatt olyan rossz állapotú volt az elektromos szerkezete, hogy nagyon nehéz volt rajta játszani, és állandó javításra szorult. Ezt az orgonát bontották le gyökeresen 1982-ben, és épített a csehországi Rieger-cég egy újat. Barátsággal: Varnus Xavér.”
Majd eltelt több mint harminc év, és újra eljött a restaurátorok ideje. A gazdagon díszített templom belsejének egyes részei ismét éretté váltak a felújításra. Sőt, kisebb-nagyobb részeit folyamatosan restaurálják. Például cementlapok helyett kerámiaburkolatot már 2011-ben kapott.
Arról nem is beszélve, hogy már a múlt század harmincas éveire terveztek egy teljes körű restaurálást, amit megakasztott a második világháború.
A jelenlegi restauráláskor pedig kiderült, hogy távolról sem volt túlzottan szakszerű a korábban elvégzett.
A templom bejárásakor kísérőm Szakál Ivett, a kivitelezést végző Laterex Építő Zrt. projektmenedzsere. Szakál elmondta, hogy az oltárokat tavaly év végén, egészen pontosan december 10-én kezdték restaurálni.
Elég szűkös határidővel és megszakításokkal kellett dolgozniuk, mert az épületben – a vallási és a turisztikai szempontok apropóján – karácsonykor nem lehetett állványozni, húsvétig pedig be kellett fejezni a munkát.
Az oltár helyreállítása Ludányi Gábor kőszobrász-restaurátor műve, míg a felújított csillár restaurálását Kovács László iparművész végezte.
Az ötvenes években a – finoman fogalmazva: nem teljesen hozzáértő – szakemberek szinte mindent sárgára festettek le. Többek között az ilyen gányolásokat kellett visszaállítani az eredeti színeknek megfelelően.
A sok-sok aranyozás is vulgáris túlkapás volt az ötvenes évekbeli restaurátorok részéről. A restaurált oltárnál az eredeti, barnásszürke színt kellett helyreállítani. A fellelhető tervekből pontosan nem lehetett rekonstruálni a meglévő állapotot, hisz azt nem lehetett tudni, hogy mi valósult meg a terveknek megfelelően, és mit rögtönöztek még anno, Schulekék idejében.
Régi fekete-fehér képek alapján sikerült rekonstruálni, ha valami nem teljesen úgy került kivitelezésre, mint ahogyan a tervekben szerepelt. Persze a fotó csak egy iránymutatás. A tényleges állapotot a restaurátorok a rétegek feltárása során állapítják meg.
Paradox módon olyan is előfordult, hogy a korabeli
melósok hanyagsága segítette a restaurátorokat.
Például az egyik oszlopnak csak a főoltárhoz közelebbi részéről tüntették el teljes egészében az eredeti festékréteget, míg a többi felületen csak úgy tessék-lássék módra. Így a restaurátorok szerencsére feltárhatták az eredeti állapotot.
De nem csak a színek belövésével kellett foglalatoskodni. Az egyik bárányszobornak a fél feneke hiányzott, amit a restaurátorok állították helyre. És még csak nem is ez a felújítás legnagyobb báránysztorija!
Áll a bárány!
Meglepő fordulatot is hozott az egyik kerek, festett világítóablak tatarozása; a második világháborús pusztulást megelőző fotók átnézése során kiderült: eredetileg nem (egyébként a templomokban elterjedtebb) fekvő, hanem álló bárány szerepelt az ablaküvegen.
Fotó: Bődey János / Index
A színeket – szintén az arany és a sárga túlhasználásának a jegyében –
is összekutyulták az ötvenes évek restaurátorai. A kék színű forrásvíz
most került a helyére. Mindezt a fekete-fehér fotókból sem lehetett
kikövetkeztetni, csupán a józan ész diktálta, hogy a víz nem aranysárga.
Az Isten álló bárányát ábrázoló ólmozott üvegablakot Czebe István
restaurálta.
Agnus Dei (Isten báránya) ennek a fényképnek a megtalálását követően
derült ki, hogy eredetileg álló bárányt festettek az ólmozott
üvegablakra.
Fotó: Laterex.hu
További érdekesség, hogy a korábban használt bejáratnál a
pénztáros helyét fűtötték és a hőmérséklet-különbség sajnos kikezdte a
freskókat. Most ennek a felújítása is folyik (azt egy másik cég, a
Reneszánsz Zrt. végzi) és a látogatók beléptetése is egy másik, a
Halászbástyához közelebbi kapun zajlik, míg a jegyvásárlás teljesen
kikerült a templomból.
Fotó: Bődey János / Index
Irány a torony!
A jó hír, hogy nemcsak mi jutottunk fel a bejáráskor, hanem a turisták számára is látogatható lesz a torony. A hosszú lépcsőzést azért csak az vállalja be, aki egészséges. A szűkös toronylépcsőkön kisebb csoportok, egyszerre legfeljebb 15 fő mehet majd fel.
A csigalépcső letisztult, puritán egyszerűsége remek kontrasztot alkot a gazdagon díszített templombelsővel.
Fotó: Bődey János / Index
A laterexesek a biztonsági fémkorlátokat is elkészítették. Mindkét
kilátó páratlan a maga nemében. Az alacsonyabbikról jobban kivehetőek a
talajszint tereptárgyai, a magasabbikról pedig még messzebbre ellátni.
Odafentről nemcsak a budapesti panorámában lehet ám gyönyörködni, hanem
magában a Mátyás-templomban is. Akár lefelé nézünk, a színes
Zsolnay-cseréppel fedett tetőkre és altornyokra, akár felfelé, a
főtorony csúcsáig, elénk tárulnak azok a részletek, amiket lentről nem
látni.
Azért a tériszonyosok sajnos jobb, ha kihagyják a tornyot. Én nem vagyok se kifejezetten bátor, se paragép a magasban, de ott fönt a túlzott lazázás eszembe sem jutott, a korlát markolászása viszont annál inkább.
A harangozásnak is meg van a spéci know-how-ja, tudtuk meg másik kísérőnktől, a mindenes gondnoktól.
és megadják a jelet, hogy amikor a pap felemeli a zászlót, akkor indulhat a program. Például egy vasárnap déli misén a 2-es-3-as és az 5-ös a harangkombinációt indító gombokat kell a vezérlőben benyomni.
Azért a tériszonyosok sajnos jobb, ha kihagyják a tornyot. Én nem vagyok se kifejezetten bátor, se paragép a magasban, de ott fönt a túlzott lazázás eszembe sem jutott, a korlát markolászása viszont annál inkább.
A harangozásnak is meg van a spéci know-how-ja, tudtuk meg másik kísérőnktől, a mindenes gondnoktól.
Korunk Quasimodói a misét biztonsági kameráról figyelik ,
és megadják a jelet, hogy amikor a pap felemeli a zászlót, akkor indulhat a program. Például egy vasárnap déli misén a 2-es-3-as és az 5-ös a harangkombinációt indító gombokat kell a vezérlőben benyomni.
Fotó: Bődey János / Index
A részletgazdag Mátyás-templommal nem könnyű betelni. Sokan lehet, hogy csupán úgy gondolnak rá, mint az egyik letudandó, kötelező programpontra az iskolai kiránduláson. Nagy hiba, érdemes újra felkeresni!
Dobó Géza (Index)
No comments:
Post a Comment