Rákosinál csak Kádár imádta jobban a Balatont

Nekik a Balaton a Riviera.

Mi számított luxusüdülésnek a szocializmusban? Miért őrizte Rákosi légvédelmi ütegekkel a balatoni nyaralóját? Hol horgászott Kádár János? Vízisíelt-e Hofi, Aczél György és Biszku Béla két lánya? A BUPAP legújabb urbánus sétáján Csonka Laura történésszel jártuk be a híres balatonaligai pártüdülőt, ahová a rendszerváltás előtt csak a legmegbízhatóbb elvtársak utazhattak, ma viszont már bárki bulizhat a Retró Presszóban vagy abban a villában, ahol Castro pingpongozott. 

A legendás balatonaligai pártüdülő már a '40-es évektől nagy kedvence volt a magyarországi kommunista elitnek, mivel csak egy órányira volt Budapesttől. Ám az itteni ősfás ligetekben és az előző tulajdonosoktól kisajátított, századfordulós villákban nem pihenhette ám ki akárki a szocializmus építésének fáradalmait: csak Rákosi, Kádár, Aczél, Biszku Béla, valamint a minisztertanács tagjai kóstolhattak bele itt a nyugati életérzésbe. A többieknek sokszobás kockaüdülő épült.
A párt egyáltalán nem reklámozta a külvilág felé Balatonaligát: a beutalókat egy szűk belsős kör kegyként osztogatta. A hivatalos iratokban is csak „aligai objektum”-ként emlegették Aligát, és a hírekben sem szerepelt – ezért sajnos alig maradt fenn archív fotó az itt nyaralókról. Fennmaradtak viszont lelkes visszaemlékezések, amikből kiderül: a kettéosztott üdülőkomplexum Aliga I. elnevezésű részén üdülhettek a hűséges pártfunkcionáriusok, a Balatonaligán belül is külön mikrovilágként működő, külvilágtól elzárt, kerítéssel és őrökkel védett Aliga II.-n pedig a legfelsőbb vezetés nyaralt. De nemcsak Aligán hoztak létre pártüdülőt: Arácson, Balatonföldváron, Tihanyban és a híressé vált Balatonőszödön is, ahol a Minisztertanács tagjai nyaralhattak.

De miért pont a Balatonba szeretett bele Rákosi?

Vas Zoltánné Vadas Sári, az Országos Tervhivatal vezetőjének felesége már a '40-es években rendszeresen lejárt a Balatonra, az orvosszakszervezet üdülőjébe. Megtetszett neki az Aliga környéki, ősfás-löszfalas vidék, ezért rábeszélte a férjét, hogy béreljenek itt ki egy villát, és hívják meg bulizni Vas Zoltán politikustársait is. Így utazott le ide Rákosi Mátyás is 1948-ban, és azonnal beleszeretett a környékbe. A párt kisajátította az ekkor még külön közigazgatási területnek számító Balatonaligát: a lakókat áttelepítették a közeli, tulajdonos nélkül maradt sváb és szlovák ingatlanokból választhattak csereingatlant.
A pártvezetés személyesen utazott le, és mindenki kiválaszthatott magának egy szép tóparti villát (ezek ma már nincsenek meg), így lett saját nyaralója Rákosi Mátyás mellett Gerő Ernőnek, Farkas Mihálynak, Szakasits Árpádnak, Rajk Lászlónak és Kádár Jánosnak. A többi villát ledózerolták, a helyükön épült ki a pártüdülő.
Aliga I. és Aliga II. kerítéssel körbevett területét fegyveres őrökkel védték, és csak két kapun át lehetett bejutni. Az enyhén paranoiás Rákosi túlbiztosította magát: a löszfal tetejére géppuskás őröket és légvédelmi ütegeket telepítettek, és a vízben is motorcsónakok őrjáratoztak, nehogy valaki innen támadja meg az első titkárt. Rákosi ezen felül a többi villától elválasztott saját villájához külön őrizetet kért (amellett, hogy saját testőrsége is volt), a villát külön kerítéssel vette körül, 1950-ben pedig előnevelt fenyőfákkal ültette be a környéket, hogy a Balatonból senki ne láthasson be. Éjszakánként két reflektor is pásztázta a vizet.

Rákosi húsvéttól késő őszig minden hétvégéjét Aligán töltötte. Szombaton ebéd után pihent egy kicsit, aztán autóval lehozatta magát a Balatonhoz, és itt volt egészen vasárnap délutánig. Rákosi Aligán nagyon keveset érintkezett Gerővel, Kádárral és Farkas Mihállyal, csak a közös étkezésekkor látták őt, amúgy elvolt a saját kis üdülőjében, és a vele egy időben nyaraló elvtársak sosem tudták megkörnyékezni egy kis protekcióért.

Keleti kényelem, nyugati nyugalom

A kisebb presztízsű Aliga I-be a megyei pártbizottságok tagjai, a budapesti pártbizottság tagjai, a pártapparátus közép- és felső vezetői, valamint az oktatás és a média jeles képviselői kaptak beutalót.  Az itteni életet csak személyes visszaemlékezésekből, levelezésekből, naplókból ismeri az utókor és a történésszakma (kiváló munka a témában Majtényi György Kádár-kötete, a Vezércsel, ami a sétán is sokszor szóba került). Az viszont biztos, hogy a Rákosi-korszak pártfunkcionáriusainak Aliga volt a tejjel-mézzel folyó Kánaán, egy darabka Nyugat mivel:

• minden szobában volt hűtőszekrény, tele üdítőkkel, déligyümölcsökkel és röviditalokkal
• és a párttagok fogyasztása egy konyhai dolgozók visszaemlékezése szerint nem volt limitálva, mindenki azt kért, amit akart – akár luxusnak számító ételeket is elkészítettek nekik, ha kellett.
  
  
  
  
  Aliga I.-en ma már bárki bérelhet szobát néhány éjszakára a jellegzetes kockahotelekben, sőt, Aliga II. néhány épületében is megszállhatnak a retrórajongók - Klikkeljen a képekért!Galéria: Club Aliga - Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index 
  
  

  Az erdőre néz a szobája, elvtárs? Kezdhet aggódni!

  
  Építészetileg nagyon vegyes volt az összkép Aliga I-en. A kis fabungalóktól kezdve a teraszos kockahotelen át a századeleji villáig a legkülönfélébb szállásokat kaphatták meg itt a jó elvtársak. A szobaelosztás természetesen a hatalmi hierarchiát is tükrözte. Aki lakosztályt kapott, az biztos lehetett benne, hogy nagy tekintélye van a pártban. Aki viszont csak egy földszinti hotelszobát kapott, ami ráadásul a part helyett az erdőre nézett, az szerencsés volt ugyan, de lehet, hogy többször már nem nyaralhatott itt.
  A '60-as években az aligai pártüdülő vezetője Kolozs Jenő volt. Többek között pont az Aligán dolgozó unokaöccsének visszaemlékezéseiből lehetett megismerni az itt nyaralók mindennapjait. Kolozs Jenő Aliga legnagyobb hatalmú ura volt: aki a jobb ellátásért, figyelemért cserébe szívességeket kérhetett a párttagoktól. Egyszer a miskolci megyei lap főszerkesztője is itt nyaralt, de erdőre néző szobát kapott, ezért Kolozs elintézett neki jobbat – cserébe azért, hogy az unokaöccse újságíró gyakornok lehessen Miskolcon. Az Aligán fürdőruhában megszerzett kapcsolati tőke tehát forintosítható volt – de persze nem mindenkinek.
  
  

  Nem kamu a magyar narancs

  
  Aliga I. étterme ma is működik, egy Retró presszóval kiegészülve. Sok ismert embert lehetett látni a reggelinél az ebédnél és vacsoránál: egy visszaemlékező gyerekkorában itt találkozott össze Takács Marikával, a korszak közkedvelt tévébemondójával, aki itt nyaralt a férjével, és vacsora után közös fotókat is készített a rajongóival.
  A pártkáderek egészségére ügyelendő a konyhán folyamatosan jelen volt egy KÖJÁL-ellenőr. De hogy minden fertőzés lehetőségét kizárják, Aliga maga termelte meg az asztalra valót: a löszfal tetején egy állami gazdaság működött, gyümölcsöskerttel és zöldséges veteménnyel, ahol saját terménnyel látták el a konyhát. Balatonaliga főkertésze Jordanics János volt, aki a történészeknek elmondta: Bacsó Péter A Tanújában nem kitaláció volt a magyar narancs. Jodranics ugyanis pont abban a kutatóintézetben dolgozott korábban, ahol a Rákosi-korszakban tényleg megpróbálták meghonosítani Magyarországon a déligyümölcsöket, a gyapotot és a rizst - persze minimális sikerrel.
  
  

  Aliga II: privát üdülőövezet az üdülőövezetben

  
  Míg Aliga I.-en a főszezon májustól augusztusig tartott, Aliga II.-re persze bármikor leutazhattak a legmagasabb rangú elvtársak, mert egy kis személyzet egész évben készültségben várta őket (Aliga I-et ezalatt csak továbbképzések és konferenciák számára nyitották ki a szezonon kívül). Bár Kádár maga is sokat tartózkodott itt, a Kádár-villa sosem volt az övé: a szekrénytől kezdve az ágyneműkön át az evőeszközökig hivatalosan minden a Magyar Szocialista Munkáspárt tulajdona volt.
  
  Aliga I-et és Aliga II-t őrbódéval megerősített drótkerítés választotta el egymástól. Már Rákosi idejében is mindig posztolt itt egy rendőr, aki minden ki- és belépéskor megnézte, rendelkezik-e a vendég belépési engedéllyel. Itt egy nagyobb hotel és több kisebb villa épült az MSZMP mindenkori Politikai Bizottsága és Központi Bizottsága számára, valamint az aktuális minisztereknek (az exminiszterek már csak Aliga 2-re mehettek).
  
  

  

   Az ősparokos aligai üdülőkomplexumban ahogy közeledünk Aliga II. területéhez, úgy lesznek egyre sűrűbbek a fák - a legfelsőbb vezetés ugyanis nem akarta, hogy a tóból bárki lássa, mit csinálnak pihenés közben - Klikkeljen a többi képért!Galéria: Club Aliga - Fotó: Barakonyi Szabolcs / Index

  
  

  Kivételezettek persze voltak:
  

  • Biszku Béla a '78-as nyugdíjazása után is nyaralhatott itt (a lányai állítólag olyan hangosan sikoltoztak vízisíéles közben, hogy az egész Balaton visszhangzott tőlük),
  • kiváltságosként több hetet Aliga II-n nyaralhatott Hofi Géza is, hogy első kézből szerezhesse meg azokat a történeteket és karaktereket, amikkel viccelődött,
  • Aczél György már régen nem volt művelődésügyi miniszterhelyettes, mégis minden nyáron egy elegáns és modern, Bauhaus-stílusú, villában lakott, nagy ablakokkal és a Balatonra néző terasszal,
    
    

    Kádár János fürdőnadrágja

    
    Kádárnak már a Rákosi-korszakban is volt egy kisajátított balatoni villája Aligán. A ma is álló, IV-es számú modernista villa viszont csak a '70-es években épült: az MSZMP ajándéka volt szeretett első titkáruknak. Az épület érdekessége, hogy a fa árnyékolók és a terméskővel szegélyezett terasz nem szocmodern stílusban épült, ahogy azt sokan hiszik, hanem a 1920-as évek Bauhaus stílusában, ami később a '60-as, '70-es években is tovább élt itthon. A puritán elveket valló Kádár azonban mindenki meglepetésére kijelentette:
    
    nem tetszik neki a nyaraló, pazarló urizálásnak érzi.
    Pedig egy állami vezetőkhöz képest szinte szegényes volt a berendezése: egyszerű bútorokkal, és panellakásokat idéző, szűk főzőfülkével. Légkondit is csak azért szereltek be, mert Kádár felesége nagyon nehezen viselte a meleget. Luxuscikk csak egy volt a házban: az ország legelső színes tévéjét itt üzemelték be. Kádár néha itt tévézett Aczél Györggyel, és mindig megnézte a híradót, de privát mozitermet nem kért, inkább feljárt ő is Aliga II saját mozijába (ahol állítólag egyszer a gépész összekeverte a tekercseket, és a gyerekmatiné helyett az elvtársaknak estére bekészített pornófilm indult el).
    Az állandó üdülőőrség Rákosi mániája volt, Kádár kifejezetten utálta, ha folyamatosan vigyáztak rá, főleg ha azért jött Balatonaligára, hogy pihenjen. Egyszer ki is szökött a pártüdülőből, hogy egyedül sétálgathasson, és végre békén hagyják. Az őt védő kormányőrök parancsnokát állítólag onnan lehetett felismerni, hogy még a melegítőnadrághoz is fekete lakkcipőt húzott. De Kádár sem volt egy divatdiktátor: Aligán mindig egy vizes kendővel a fején lehetett látni, és kék frotír fürdőruhában, ami majdnem minden kijövetelkor lecsúszott róla, így mindenkinek, aki látta, vissza kellett fognia a nevetését, ha jót akart.

  Ha nyaralás van, akkor nyaralás van, elvtársak!

  
  Kádár a 70-es években évente másfél-két hónapnyi szabadságot vett ki, később pedig ahogy idősödött, egyre többet: az utolsó éveiben már 2-3 hónapot is pihenéssel töltött egy évben. Általában januárban vadászni ment a gemenci erdőbe, a hosszú hétvégéket és az augusztust rendszeresen Aligán töltötte. Nagyon szigorúan vette a nyaralást: áthúzta a naptárában a szabadságon töltött napjait, és nem szívesen beszélt munkáról senkivel. Helyette inkább a külön neki épített kis szigeten horgászott (ez még ma is megvan), olvasott vagy sakkozott.
  
  

  

  Kádár a Balatonon. Ez a Politikatörténeti Intézetben őrzött, ritka fotó sajnos nem a IV-es villa előtt készült, hanem a  jellegzetesen kiugró lépcsős, kétszintes V-ös villa teraszán (Aczél azonban nem itt, hanem a V/a-ban lakott)
  

  Fotó: Politikatörténeti Intézet / libri.hu
  
  

  Egy történet szerint Nezvál Ferenc, aki '56 után igazságügy-miniszter és a kádárista megtorlás egyik levezénylője volt, a '60-as években Aliga II-n nyaralt. Tudta, hogy Kádár és a felesége naponta kétszer végigsétálnak a parton, ezért ebben az időpontban direkt kivitt a vízhez egy sakktáblát, hátha a főtitkár leül vele játszani. Kádár azonban a visszaemlékezések szerint nem nagyon szerette az ilyen balatoni smúzolásokat. Többször is mondogatta a párttársainak:
  

  Az a baj magukkal, hogy amikor dolgozni kellene, akkor pihengetnek, de amikor pihenni kellene, akkor dolgozgatnak!

  A villájába bekötött telefont kivezettette inkább a kormányőrök fülkéjébe, hogy ne zaklassák váratlan hívásokkal. A visszaemlékezések szerint egyszer kijelentette:
  

  Aligán csak akkor zavarjanak, ha kitört a harmadik világháború!

  Szűcs Gyula (Index)