Đọc sách: Az ostromolás

"Egyszer volt, hol nemvolt, volt egyszer egy hullám, aki szerelmes volt egy sziklába. A szikla ott állt a tenger partján... A hullám fehér habjaival folyton a sziklát ostromolta, éjjel-nappal csókolgatta, ölelgette fehér karjaival. A hullám duruzsolt, sír, sóhajtozott, úgy könyörgött a sziklának, hogy jöjjön vele a tenger mélyébe. A szikla nem törördött vele. De a hullám szerette a sziklát, nem tágított, nem momdott le róla, csak ostromolta szüntelenül. Végül hosszú, hosszú idő alatt annyira aláásta, puhította, gyengítette, míg végre a szikla el engedett, és hullám karjaiba dőlt.
Aztán nem volt több szikla, akivel játszani lehetett volna, akiről ábrándozni lehetett volna. Nem volt ami tovább izgassa a fürge, nyugtalan hullámot - a szíkla alaktalan törmellékké változott, lehullott a tengerbe, elporzott, felolvadt a hullámban. Ez olyan csalodás volt a hullám számára, hogy többé ügyet se vetett rá. Kapta magát, keresett egy másik sziklát, és azt kezdte ostromolni"
A diadalív árnyékában (Erich Maria Remarque)