Szex, drogok és fotózás: egy magyar hippi élete képekben

Hiába a zárt fizikai és ideológiai határok, a hatvanas évek lázadó kultúrája Magyarországra is beszivárgott. Bár Kádár Jánosnak sosem volt hosszú a haja, és a nagy lobonc a magyar nép dolgozói számára is az erősen nem ajánlott viseletek közé tartozott, voltak néhányan, akik fittyet hányva az elnyomó konvenciókra, megnövesztették. És voltak, akik nem álltak meg itt, ha szabadságkeresésről volt szó. 

 Ilyen volt Sándor László is. Egy átlagos budapesti srác, aki nem csinált semmi különöset, csak megpróbált úgy élni, ahogy jólesett. Az életét pedig részletesen dokumentálta, szenvedélyesen fotózott. Nem sokkal a II. világháború után született, első gépét már a Práterben töltött középiskolás évei alatt megvette, onnantól pedig nem volt megállás. Sosem csak fotózással foglalkozott, dolgozott ápolóként, mélyépítkezésen, vagy éppen a geodéziai kutatóműhelyben segített be. Az élete egy nagy kaland volt – három szóban összefoglalva: szex, drogok és fotózás. 

 A Fortepan a legnagyobb magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Már a gimnáziumban is megmutatkozott ars poeticája, ami nagyjából úgy foglalható össze: vagy én fotózok, vagy engem fotóznak, de a legjobb, ha valahogy összekapcsoljuk a kettőt. (Fotó: Sándor László / Fortepan)

Sándor László 1948-ban született. A háborúban a családja egy részét deportálták, akik túlélték, utána virágot árultak a Hunyadi téren. A szülei valamennyire hittek a rendszerben, mert megvédte őket. Azt szerették volna, ha Lászlóból mérnök lesz, László viszont lázadásból inkább fotózni kezdett. (Fotó: Sándor László / Fortepan)

Kedvenc fotós témái a nők voltak. Nem tanulta a profi fotózást, de nagyon érezte, mitől lesz izgalmas egy kompozíció. Mint például ez is. (Fotó: Sándor László / Fortepan)

 Amikor hazajárkált Hollandiából, rendszeresen felbukkant a Kassák Klubban, ahol főleg a kor értelmisége és művészvilága lebzselt Xantus Jánostól Török Ádámig. (Fotó: Sándor László / FORTEPAN)

 Párszor elvitték és megbotozták a rendőrök, de komolyabb összetűzése nem volt velük, legalábbis amíg itthon élt. Miután visszajött, már felpuhult a rendszer is. (Fotó: Rubinstein Sándor / Fortepan)

 1976-ban Bécsbe ment focimeccset nézni a haverokkal, aztán nem jött vissza, meg sem állt Amszterdamig. Politikai menekültként fogadták be a hollandok, az volt az álma, hogy Amerikába megy fotózni, de nem jutott el. Segélyekből élt Hollandiában, a hazainál jóval magasabb színvonalon. (Fotó: Sándor László / Fortepan)

 Egy szelfi ötven évvel ezelőttről (Fotó: Sándor László / Fortepan)

 Rengeteg képet készített, amiket a szülei pincéjében tárolt Budapesten. Egy pincetűz során a nagyja odaveszett, de így is megmaradt több ezer, ami emléket állít annak a több száz nőnek is, akivel az élete során kapcsolatba került. (Fotó: Rubinstein Sándor / Fortepan)

Visszafogottabb zenekari fotó még az MTI-s időkből (Fotó: Sándor László / Fortepan)

 (Fotó: Sándor László / Fortepan)

A 60-as évek második felében fotós gyakornok volt a Magyar Távirati Irodánál, ahol – bármennyire is hihetetlen – ilyen képek is készültek. Ez a Mini zenekar tagjairól készült. Nehéz elképzelni, hogy ma ilyen képeket adjon közre az állami hírügynökség. (Fotó: Sándor László / Fortepan)

Sosem volt gazdag, de Hollandiában fillérekért vett nyugati autókat, amikben aztán itthon feszített. A képen kivételesen nem egy ismeretlen nővel, hanem egy régi barátjával látható. (Fotó: Rubinstein Sándor / Fortepan)

Egyik kedvenc elfoglaltsága a csajozás volt. Egyszer próbált megállapodni: feleségül vette Gilányi Klárát, aki műszaki rajzolóként dolgozott. A házasságból egy fiuk született, Dávid. (Fotó: Sándor László / Fortepan)

 Dávid elmondása szerint anyja egy darabig hitt abban, hogy működhet a kapcsolatuk, de aztán be kellett látnia, hogy László nem az a típus, aki elviselne bármilyen kötöttséget. (Fotó: Sándor László / Fortepan)

 A tapéta, az üres keret a falon, az arc, a testtartás, a ruha mintája, nagyon erős az egész. A kép szintén Gilányi Kláráról készült. (Fotó: Sándor László / FORTEPAN)

Újabb kép a feleségéről (Fotó: Sándor László / FORTEPAN)

 László húsz évig volt kábítószerfüggő, a 2000-es éveket már nem élte meg. Barátai közül sem élnek már sokan, akik mesélni tudnának róla. Fényképei viszont elemi erővel állítanak emléket annak, hogy úgy élt, ahogy csak nagyon kevesen a rendszerváltás előtti Magyarországon. (Fotó: Sándor László / FORTEPAN)

 Fiával Dáviddal, mielőtt elment arra a bizonyos bécsi focimeccsre (Fotó: Rubinstein Sándor / FORTEPAN)

Itthon még tisztán élt, nem ivott, nem dohányzott, Hollandiában azonban megismerkedett a heroinnal, ami szép lassan tönkretette. A hetvenes-nyolcvanas években rövidebb-hosszabb időre hazajött, általában azért, hogy lejöjjön az anyagról. Több intézetben megfordult, de heroin híján itthon bármelyik virágosnál lehetett mákgumót kapni, amiből a mákteát készítettek. Az önpusztítás megmaradt, az eszköz változott. (Fotó: Rubinstein Sándor / FORTEPAN)

Hollandiában annyi változott, hogy színesek lettek a képek, a fotók alanyai viszont továbbra is a nők voltak. (Fotó: Sándor László / FORTEPAN)

 Fábíán Tamás, Barakonyi Szabolcs (Index)