Thời sinh viên, tôi luôn muốn đọc tác phẩm này của Karinthy Frigyes. Nhưng chưa bao giờ có đủ kiên nhẫn. Có lẽ vì tác phẩm này hồi đó hơi khó đối với tôi. Nhưng sau khi đọc từng đoạn thì thấy rất thích. Có lẽ đây là một tác phẩm nên dịch. Phong cách này hơi khác với Lê Hồng Giang, Giáp Văn Chung và Trương Đăng Dung, nên chắc chưa ai dịch tác phẩm này. Để xong Hoàng Tử Bé và Lợn Nói, có lẽ sẽ chuyển sang tác phẩm này.
Đọc sách ở đâyA szakadatlan hajszoltságban élő Karinthy furcsa tüneteket észlel magán 1936 márciusában. Füle egyre erősebben zúg, sőt egyenesen vonatok dübörgését hallja, egyre gyakrabban jelentkező émelygés és rosszullét környékezi. Az orvosi vizsgálatok kiderítik, hogy agydaganata van, melyet sürgősen operálni kell. Barátai, ismerősei – pártállásra tekintet nélkül – összefognak, és előteremtik a svédországi műtét költségeit. A budapesti értelmiség szinte egy emberként aggódik a népszerű szerző életéért, s napról napra várja Stockholmból a híreket. A lábadozó „Frici” már a kórházban elhatározza, hogy „erről az egészről” könyvet fog írni. A Pesti Napló-ban hétről hétre közölt folytatásokban a magyar főváros irodalmi és társasági életének hétköznapjai mellett kirajzolódik az életveszélyes betegség felismerésének, elfogadásának érzékenyen, szó szerint belülről ábrázolt lelki folyamata is.
Karinthy legismertebb regénye olyan sok szállal kötődik kora valóságához, hogy gyakran meg is feledkezünk regényszerűségéről. Arról, hogy ez a mű mégiscsak megkomponált, fiktív elemeket is tartalmazó alkotás, mely nemcsak a veszedelmes betegség kialakulását és kórtörténetét beszéli el, hanem a Gulliver-átiratok, az Utazás Faremidóba és a Capillária hagyományát is folytatja. S mindenekelőtt izgalmas, letehetetlen olvasmány, a tudás és emberség humorral átszőtt himnusza. Karinthy Frigyes mítoszokon és legendákon túl ajánlotta könyvét „a nemes, igazi tudománynak, mely soha nem volt olyan türelmetlen a babonával, mint vele szemben a babona”. Kiadásunk a mű teljes, csonkítatlan szövegét közli
Một số câu trích
Fontos teendőimet halogatom, ráérősen, álmodozom a jövőről, mint a gyermek, aki - ha terveit nézem, hogy mi mindent akar átélni életében - hatezer évre rendezkedik be, nem hatvanra.
Mert ha nem is szimatolgatom túlságosan, hogy mit várnak tőlem, azon bizony eleget töprengek, amit magamtól várok.
Az emberek rosszul mérik az időt - egyetlen mérték van, az átélés sebessége.
No comments:
Post a Comment