Petőfi Sándor - Kérdezd : szeretlek-e?

      Tôi rất thích thơ Petőfi. Một trong những bài tôi thích nhất trong thời gian tôi và em quen nhau là bài " Kérdezd : szeretlek-e?" Tôi đã chép lại bài thơ này và định sẽ gửi cho em một ngày... khi tôi và em "thành đôi", thuộc về nhau và yêu nhau với Tình yêu như nhà thơ đã viết. Bài thơ bắt đầu từ những dòng tận đáy lòng của nhà thơ, từng lời, từng chữ như nói thay cho tôi vậy :

                                           Szeretettel baráraimnak

"Kérdezd : szeretlek-e? s megmondom én hogy
   Szeretlek, mert ezt mondhatom;
   De oh ne kérdezd : mennyre szeretlek?
   Mert én azt magam sem tudom!
   Azt tudni csak, hogy mély a tengerszem,
   De milyen mély? nem tudja senki sem.

  Mondhatnék esküt, hosszu és nagy esküt,
  Az ég felé tartván kezem,
  Hogy szívem minden dobbanása érted
  És egyedül érted leszen,
  Hogy öröklámpa benne a hüség,
  Mely még ott lenn a föld alatt is ég.

  S mondhatnék átkot, hosszu és nagy átkot,
  Mely, mint a villám, érjen el,
  S égesse, tépje lelkemet legmélyebb
  Pokolba mártott körmivel,
  Ha elfeledlek téged, kedvesem,
  Sőt ha rólad csak megfeledkezem.

  Nem mondok esküt és átkot. Jaj annak,
  Jaj, akit ez tart vissza csak.
  Én eskü s átok nélkül is örökre
  Lelkem lelkében tartalak,
  Ott fogsz te állni magas-fényesen,
  Mint a tejút a legmagasb egen.

  S örök hűségem, oh ez a hűség is
  Még a te érdemed csupán;
  Hogy szerethetne más többé, akit te
  Megszeretél, dicső leány?
  Ki egyszer már a mennybe szállt vala,
  Nem látja azt a föld többé soha!"

  Pest, 1847.

  Và đây là trang đầu với tên bài thơ (của bản viết tay ở trên)