Történt egyszer egy egyetemen, hogy az emberi nyál összetételét vizsgálták az ifjú orvostanhallgatók. A dolog úgy történt, hogy a mikroszkóp lencséje alá helyezett tárgylemezen helyet foglaló minta képét szép nagy formátumban kivetítették az első falra és a professzor az illusztráció segítségével magyarázott hosszasan.
Egy idő után azonban - az anyag illékony volta miatt - újabb mintára volt szükség. A professzor megkérte az egyik csinos medikát, hogy legyen segítségére a hiányzó minta pótlásában.
A hölgy a felkérésnek maradéktalanul eleget tett, majd a mikroszkóp alá helyezték ismét a tárgylemezt. Na ezt a pillanatot a leányzó egy életre megjegyezte...
Ugyanis a kép közepén feltűnt egy jól felnagyított, vergődő, egysejtű ostoros...
A leányzó tűzvörösen, rohant ki az óráról, a professzor csak nézett utána egy kicsit, majd csak ennyit fűzött a dologhoz:
- Hát igen. Ideális körülmények között hetekig is elélnek...
A hölgy a felkérésnek maradéktalanul eleget tett, majd a mikroszkóp alá helyezték ismét a tárgylemezt. Na ezt a pillanatot a leányzó egy életre megjegyezte...
Ugyanis a kép közepén feltűnt egy jól felnagyított, vergődő, egysejtű ostoros...
A leányzó tűzvörösen, rohant ki az óráról, a professzor csak nézett utána egy kicsit, majd csak ennyit fűzött a dologhoz:
- Hát igen. Ideális körülmények között hetekig is elélnek...
Đoàn Hồng Nghĩa (ELTE,VIDI90)
Toth Sandor-janos: Nagyon jó
ReplyDelete