Találkozás egy régi szerelemmel

Khi nghe bài này tôi luôn luôn nghĩ về một chiều chủ nhật, nắng vàng rực bên khung cửa kính. Ngoài kia trời xanh trong, mây trắng bay từng tảng. Nhớ về một ngày xưa đã qua đi không bao giờ trở lại. Nhớ về khuôn viên ấm cúng của Đại học Debrecen, nhớ vườn Botanikus đẹp tuyệt vời, nhớ cảm giác rạo rực tháng năm với uất kim hương đỏ vàng rực rỡ. Nhớ hương vị nồng nàn mùa hạ trong quán bia với mùi halászlé quyến rũ. Nhớ  tiếng rì rào của lá cây nyárs và nụ hôn đầu đời.

Đây là bài ca hay nhất của Kovács Kati, phát huy được hết chất giọng vàng Hungari. Chỉ có Kovács Kati mới hát được bài này hay và sâu như vậy.

Énekel: Kovács Kati

Szövegírók:	Szenes Iván
Zeneszerzők:	Gábor S. Pál

Nghe nhạc ở đây

Találkozás egy régi szerelemmel,
Nem tudni mért, de mindig megható…
Idővel mindent másképp lát az ember,
De az, hogy szép volt, nem vitatható.

Hiába nézem ellenséges szemmel
A változást, mi rajta látható.
Az ember áll és megszólalni nem mer,
Van szerelem, mely nem gyógyítható.

Jöjj, néhány órás napsütés,
Még kell, hogy egyszer együtt járjunk!
Még vár a nagy beszélgetés,
Tán kiderül az, mi volt a hiba minálunk.

Jöjj, néhány órás napsütés,
Sok régi témát megtalálunk.
S a búcsú újra oly nehéz,
Mint ahányszor idáig váltunk.

Találkozás egy régi szerelemmel,
Rossz randevú,
De megbocsájtható.
Egy torz mosollyal búcsút int az ember,
Miközben érzi, sírni volna jó.